Interjú Lianna Baggins-szel

Sziasztok!

Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért nem hoztam egy ideje bejegyzést. Nem szeretnék mentegetőzni, sok minden közbe jött, remélem megbocsájtotok! Viszont, ma egy interjút hoztam nektek,nem mással mint Lyanna Baggins-szel! Köszönöm szépen neki, hogy elvállalta!:)

Kedves Lyanna! Először is szeretném neked megköszönni, hogy elvállaltad az interjút, nagyon sokat jelent!:) A blogger világban több helyen is megtalálhatunk, többek között a Vörös rémfarkas, Save me Barry című blogjaidon. Mióta írsz? Mikor csatlakoztál a bloggerhez, és milyen célból?:) 

Én köszönöm, kedves Astrid, először el sem akartam hinni, hogy tényleg velem szeretnéd elkészíteni ezt az interjút! ( Írni már nagyon régóta írok, nagyjából mióta megtanultam forgatni a ceruzát, már alsó tagozatosként írogattam mindenféle kis történetet a magam örömére. Komolyabban kb. 13 éves korom óta – azaz most már 11 éve (öreg vagyok). Főleg fanficeket írtam, de született pár vers is és filmkritika, utóbbiak meg is jelentek egy azóta sajnos már megszűnt lapban. A bloggerhez már jó pár éve csatlakoztam, akkor még személyes, naplószerű blogot írtam – az egyik még a mai napig megvan, bár mostanában elhanyagoltam. Történetes blogot tavaly március óta vezetek, akkor nyitott A vörös rémfarkas. Azért kezdtem publikálni, mert régi vágyam, hogy író legyek, és kíváncsi voltam, milyen visszajelzések érkeznek a stílusomra, a történetvezetésre, szóval mindenre. De az egyedi ötleteimet nemigen szoktam publikálni, ezért tettem ezt egy fanfictionnel, és ezt nem úgy kell érteni, hogy a ff műfaját lebecsülöm (ellenkezőleg, imádom őket az első hosszabb lélegzetvételű művem például egy Piton ff volt), vagy a saját ötleteimet akkora nagyra tartom. 



Vannak még történet ötleteid? Esetleg némelyiket a jövőben publikálod is?

Rengeteg van, talán túlságosan sok is. A legtöbbet nem tervezem blogos felületen publikálni, mert szeretném majd megpróbálni kiadatni őket. Jelenleg több regényem is van készülőben. Blogos felületen továbbra is megmaradok a ff területén, már 12 fejezet megvan egy Lie to me ff-ből, ez a legújabb projektem, illetve egy crossover történet van még a tarsolyomban, de egyelőre nem árulnék el többet róla, mert még csak az alapötlet csírázott ki a fejemben.

Mostanában egyre több az új blogger, mit gondolsz róluk? Szerinted inkább divatból kezdenek el írni, vagy tényleg "normálisan" csinálják?

Megmondom őszintén, csak néhány bloggert követek a régi motorosok közül, de azért némi fogalmam van az újakról is. Azt gondolom, hogy aki blogba fog, annak el kell döntenie, hogy miért csinálja. Ha divatból, azzal sincs feltétlen gond, inkább írással üsse el az idejét, mint káros dolgokkal. Viszont ha valaki normálisan csinálja, esetleg komoly céljai vannak az írással, annak kutya kötelessége komolyan is venni, igényesen írni és törekedni a fejlődésre. Szerintem ez is, mint minden egyéb trend, ki fog majd futni idővel, akkor pedig úgyis kiderül, ki miért írt. Egyébként vannak a blogos berkekben hihetetlenül tehetséges emberek, de sok példát látok az ellenkezőjére is. Nem zavarnak, az már inkább, ha ocsmányul reagálnak az esetleges kritikákra, amik ráadásul segítő szándékkal érkeznek.

 És mi a véleményed a blogger közösségről? Mik a pozitív, és negatív hatásai/dolgai? 

Sajnos azt gondolom, hogy nem igazán beszélhetünk valódi közösségről. Több kísérlet is történt arra, hogy ne csak arctalan bloggerekként éljünk egymás mellett, és történik ma is, sajnos én azt látom, hogy nem igazán koronázza siker ezeket a remek kísérleteket. Van jó néhány személy, akit szinte minden blogger ismer, de a legtöbb blogoló elvész a nagy tömegben. Mindenképp pozitív, hogy sokan szeretnek írni, és a blogos csoportokban sok jó példát is látni, amikor az emberek segíteni szeretnének egymásnak. A negatív talán az, hogy több bloggert, akit sokkal jobban el kellene ismerni, nem ismernek. Illetve nem veszik sokszor a fáradtságot a bloggerek, hogy kommenteljenek egymásnak. 

Szerinted min kéne a bloggereknek változtatniuk?

Összefügg a kérdés az előzővel. A legégetőbb dolog a visszajelzés, pontosabban annak hiánya. Venniük, vennünk kell a fáradtságot arra, hogy néhány biztató szóval segítsük legalább azokat, akiket olvasunk. Nekem sokszor a negatív vélemény is jobban esne, mint a semmi. Éppen ezért tetszett különösen a kampányod, és igyekszem én is ennek megfelelően cselekedni, és írni, akinek csak tudok. 

Mit üzennél a feltörekvő íróknak, és olvasóidnak?

Az olvasóimnak azt, hogy nagyon köszönöm, hogy vannak nekem, mindig boldoggá tesz, ha bármiféle visszajelzést kapok tőlük, illetve azt, hogy imádom őket! ( A feltörekvő íróknak pedig azt, hogy sose érezzék késznek magukat, mindig törekedjenek a fejlődésre, hiszen a nyelv ajándék, amit félig készen kapunk, és kutya kötelességünk művelni. És persze azt, hogy ne féljenek minden ötletüket megvalósítani, ne féljenek szárnyalni, és szeressék mindig szívből az írást, soha ne érezzék kényszernek! Na és persze olvassanak nagyon sokat, és ne szégyelljenek megfogadni olyan tanácsokat, amiket tapasztaltabbak adnak.

Köszönöm szépen, hogy elvállaltad az interjút Lyanna, nagyok sokat jelent!

Köszönöm én is!:)

Lyanna blogjai:
A vörös rémfarkas [Trónok harca FANtázia]
Save me, Barry!
Bárcsak [One Direction ff] ( közös blog, író társa M. Gin!:) )
Skyscraper Blogdesign (design blog, ahol az egyik remek kritika író!:) )

Remélem tetszett ez a kis interjú, és kérlek írjátok meg, hogy legközelebb milyen cikket írjak, vagy esetleg valamilyen ajánló, design bejegyzés érdekelne titeket?:) Köszönöm, hogy elolvastátok!:)

Válság, avagy a visszajelzések hiánya

Meghoztam a következő cikkemet, amit az előző bejegyzés alatt kértetek, vagyis, hogy miért nem érkeznek kommentek a fejezetek alá?

Ez egy igazán jó kérdés, és a blogger világ egyik legnagyobb "problémája", legalábbis szerintem. Olyan sok jó író van, elveszve az internet legmélyebb bugyraiban, de akiket ismerünk, azok sem kapnak elég elismerést, és én ezt nagyon sajnálom, hiszen rengeteg embernek járna. De vajon miért? Az olvasók miért nem írnak hozzászólásokat? Miért érezzük úgy, hogy senki sem olvas minket?

Lustaság:

Talán ez lehet a legvalószínűbb ok. A bloggerek híresen lusták, és ezt nem hiszem, hogy nagyon csodálkoznunk kéne. De hiszen a legtöbbünk kamasz, és a kamaszok nagy része naplopó, szeretünk csak úgy semmit csinálni, álmodozni, ami nem is baj, mert ez nekünk igenis kell. Szóval szerintem ez az a dolog, amiért nem írunk hozzászólást. Majd egyszer.... Aztán addig halogatjuk, hogy nem is csináljuk meg. Őszintén, sajnos én is ilyen vagyok, de próbálok rajta változtatni. Ez az íróknak nem túl jó dolog, de sajnálatos módon nem tehetünk érte szinte semmit, maximum annyit, hogy felhívjuk rá a figyelmet, és mi, saját magunk elhatározzuk, hogy mi kivételek leszünk, mert igenis vannak, csak kevesen.

Majd más úgy is ír....

Minek írjak, hogy ha más is megteszi? Gondolom sokan kérdezték már meg maguktól ezt. Érdekes felvetés, hiszen ha többen is adnak visszajelzést, akkor miért pont az enyém számítana? Hát igenis számít, mert az írónak az az egy is rengeteget jelent, főleg, hogy talán te lennél az egyetlen, aki ír neki. Gondolj bele! A te blogodon számít az eggyel több hozzászólás, vagy az egyetlen egy komment? Persze! Akkor másnak is! Szóval üzenem azoknak, akik eddig így gondolkodtak, hogy hajrá, írjanak, mert rengeteget fog jelenteni a bloggernek/bloggerinának!:)

Nem tudok semmi jót sem írni!

Valószínűleg ti is olvastatok már olyan blogot, amiben nagyjából semmi jó dolog sem volt, hemzsegett a helyesírási, illetve nyelvtani hibáktól, tőmondatoktól, és társaiktól. Csak a rossz, akkor meg minek írjak? Na, ilyenkor még fontosabbak a visszajelzések, hiszen az író, csak ezekből tud fejlődni. A szegény kis csaj (vagy kis srác) honnan tudhatná, hogy rosszul csinálja, hogyha senki sem szól neki? Természetesen itt nem a facebook csoportos hirdetés alatti trágár - Szar a blogod - kifejezésekre, és mondatokra értem, hanem a normálisan megfogalmazott, építő kritikákra. Ha a blogger ilyeneket kap, nagy valószínűséggel tud majd javítani, és így a későbbiekben remek kis történeteket lesz képes fabrikálni.

Azt meg minek?

Ezt azokra értem, akik talán még a visszajelzések nevéről sem hallottak. Akik úgy gondolják, hogy egy blog írása alap, és ezt csakis értük csinálják, ezt pedig meghálálni minek? Hiszen a bloggereknek úgy sincsen jobb dolguk, mint írni, hogy aztán semmit se kapjanak érte. Minek adjak nekik visszajelzést? Áh, nem is kell! - irónia - Na, az ilyen emberektől kiver a víz. Mi, bloggerinák, napokat, sőt, néha hetek töltünk egy fejezet megírásával, és nem azért, hogy az olvasók ezt leszarják. Na mindegy, szerintem ezt a kategóriát mindenki érti, és nem is szeretném tovább ragozni.

Telefonról olvasók.

Avagy azok, akik nem tudják gépről olvasni. Elolvassák, és elhatározzák, hogy amint a klaviatúra közelébe érnek, írnak egy jó hosszú hozzászólást, hiszen az író ennyit minimum megérdemel. Csak ugye az embereknek milliónyi dolga van, így mire odakerül, sajnos elfelejti. Talán ez az úgy mondd legártatlanabb kategória, hiszen az ő legnagyobb hibájuk csak a feledékenység, és nem a lustaság, vagy a nagy egó. Őszintén, ez már velem is előfordult egy párszor, én ilyenkor vagy facebookon üzenetet írok az írónak, vagy amikor eszembe jut, gyorsan lekörmölöm, akár 1-2 nap múlva, de ÍROK.

Szóval Ő írja?

Megnyitsz egy blogot, szép a design, élmény a szemnek. Átböngészel szinte mindent, majd ráveszed magad, és beleolvasol. A történet magával ragad, és beleszeretsz. A fogalmazás elképesztő, és végre egy portál, amin nincsenek helyesírási hibák tömege, és EGYEDI. Írnád a hozzászólást, viszont előtte megnézed, hogy ki írja, mert ugye valakinek címezned is kell. És Hopp. Egy olyan blogger sztorija, akit nem bírsz/utálsz/aki korábban lopta a munkádat/aki leszólta a barátnődet/aki egy kurva nagy egoista. Ilyenkor felmerülhet a kérdés, hogy minek írjak neki? Hm....jó felvetés. Én úgy gondolom, hogyha tényleg olyan jó, akkor egy komment erejéig arrébb lehet söpörni, az unszimpátiát, maximum nem fogsz neki mézes-mázas szavakat írni, csak annyit, hogy jó lett, stb stb. Igazából, ennyit mindenki megérdemel, legalábbis szerintem!:)

Halogatás.

Majd később megírom. Tíz perc múlva. Holnap.... És mire odavésnéd, már kint is az új fejezet, és ugyanezt lejátszod, végül pedig nem lesz belőle semmi. Kinek ne lenne ismerős? Sajnos. Szerintem ezt nem is kell tovább ragoznom, igaz?

Hát izé... remélem azért tetszett ez a cikk is, bár szerintem nem lett a legjobb. Azért reménykedem! :D Ha esetleg még érdekelne titeket ez a téma, akkor kérlek nézzétek meg EZT a kampányt is, ha van kedvetek!:) Várom az észrevételeket, és hogy legközelebb mint hozzak: cikket, vagy esetleg valami mást? :)